MHA full voting member

Amerikából jöttem…

Az Észak-Amerikai Kályhás Szövetség éves találkozója 2013

(Ennek a cikknek egy minimálisan módosított változata megjelent a Magyarországi Cserépkályhások, Kandallóépítők és -gyártók Országos Ipartestületének évente három alkalommal kiadott szakmai újságjának 2013. 1. számában, 2013 májusában)

Hogy mit kerestem egy észak-amerikai kályhás találkozón? Fiatal kályhásként igyekszem a legkorszerűbb, nyugati kályhaépítési technológiákat elsajátítani. Ugyancsak tanulmányozom a nálunk elterjedt járatos rendszerektől merőben eltérő kályhákat is.

Észak-Amerikában nincsenek hagyományai a kályhaépítésnek. A 70-es, 80-as években kezdtek kályhákat építeni, és mára a világ szinte minden létező típusát ismerik és építését művelik. Hagyományok híján nincs bennük elfogultság egyetlen irányzattal szemben sem. Kezdetben orosz és észt járatos téglakályhákat, később pedig finn ellenáramú típusokat építettek. Ma is a finn kályha a leggyakrabban épített változat, bár az utóbbi években egyre jobban terjed az orosz harang rendszer. Négy évvel ezelőtt, egy német származású kanadai keramikus hölgy révén a csempegyártás is beindult – habár már korábban is importáltak hébe-hóba kályhacsempéket Ausztriából.

A szakmai szövetség (Masonry Heater Association of North America – MHA) évente rendez a tagjai számára egy egész hetes találkozót, ahol mindezen kályha típusok építőjével találkozni lehet. Hasznos tapasztalatszerzés ez egy magam fajta érdeklődőnek, hiszen itt egy helyen rengeteg információhoz lehet hozzájutni. Nem csak beszélgetni lehet az egyes kályhatípusok gyakorlott építőivel, hanem az egyhetes találkozó során minden jelenlevő részt vehet 5-6 kályha és kemence építésében is. Kifejezetten tapasztalatcsere céljából építenek pár érdekesebb kályhát, sőt minden évben meghívnak egy-két külföldi szakembert, hogy mutasson be egy általuk (még) kevésbé ismert kályhát vagy technológiát építés közben. Ebben az évben három osztrák kályhást hívtak meg, hogy mutassák be a korszerű osztrák anyagokban rejlő lehetőségeket, és a légréses Kachelofen – Grundofen építési technológiát.
Izgalmas volt egyszerre több kályha és kemence építését végigkövetni. Jómagam elsősorban a kéthéjú osztrák kályha építésében vettem részt.

A legérdekesebb tanulság azonban nem is a szakmai tapasztalat volt, hanem az összefogás, amivel a szakmai szervezetet működtetik és a találkozót évről-évre megrendezik. A találkozó alkalmával – a nálunk is szokásos előadásokon kívül – igen komoly gyakorlati szakmai-ismeretátadás is zajlik. Igazi kályhákat építettünk igazi anyagokból, igazi szerszámokkal. Egy, a mienkénél százszor nagyobb ország egy eldugott szegletében minden anyag és szerszám időre a helyszínen volt, s minden olajozottan ment. Mindez úgy, hogy a rendezvénynek nincs egy fő szervezője. A tagok egymás között megbeszélik, hogy ki mit tesz hozzá, mit hoz, mit szervez, s csodálatos módon hiba nélkül a helyszínre kerül minden.

A rendezvényen is, de általában is, az amerikai kályhások minden ismeretüket szívesen megosztják egymással, nincsenek szakmai titkok. A fiatalokat, kezdőket, vendégeket nagyon szívesen látják, kiemelt figyelemmel támogatják. Rendkívül kedvesek voltak mindannyian, nagyon jó volt a légkör. Európában, de főleg Magyarországon, ez idáig nem láttam ilyen önzetlen szakmai közösséget.

Az egyhetes találkozó utolsó előtti napján egész napos összejövetelt szerveztek pizza sütéssel – az ismeretátadás céljából előzőleg megépült két kemence bevetésével. Mivel akkor este elég hideg volt, nagyon jól esett, hogy a két kemencén kívül egy ételfüstölő és három kályha is teljes teljesítménnyel üzemelt az oldalt nyitott, csak egy tetővel fedett külső helyszínen. Mind a százegynéhány résztvevő a kályhák és kemencék köré csoportosulva csevegett, sörözött. Másnap pedig elbontottuk a kályhákat, az újrahasznosítható anyagokat raklapokra rendeztük, és tisztára sepertük a placcot.

A találkozó nagyon érdekes és hasznos volt szakmai szempontból is, és azért is, mert alkalmam volt megismerni egy, a mienktől teljesen eltérő hozzáállást a szakmához, a kollégákhoz, a konkurenciához, a külföldiekhez. E távoli országban olyan fokú nyitottságot tapasztaltam, amit egyáltalán nem vártam. Igen kellemesen csalódtam az amerikaiakban! S bár e rövid összefoglaló keretében a szakmai tapasztalataimról nincs lehetőségem írni, de ezeket – személyesen – szívesen megosztom bárkivel.

További fényképek az MHA weblapján elérhető fényképes beszámolóban:
www.mha-net.org/docs/v8n2/wildac13.htm

Nagy Zoltán